Ez a kötet a nagy tradicionális gondolkozó, Julius Evola (1898–1974) öt válogatott tanulmányát tartalmazza a Mithrász-misztériumok önmegvalósítási útja és a túlvilággal kapcsolatos tibeti buddhista (lámaista) tanítások témaköréből.

„A Mithrász-misztériumok Nyugat mágikus hagyományának legbensejébe vezetnek – az önigenlés, a fény, a kiválóság, a királyi szellem és a szellemi királyság formájában megjelenő világba. Ezen a szellemi megvalósítási úton menekülésről, önsanyargatásról, önmegadó és ájtatoskodó önmegalázásról, vagy lemondásról, s merengő elméletgyártásról szó sincs. Mithrász útja a tett, a szoláris hatalom és a szellem ösvénye, ami egyaránt eltér a minden ember megváltását valló, bárgyú és álmodozó álkeleti tanoktól, valamint a keresztény szentimentalizmustól és moralizmustól.”

A kötet második része a Tibeti Halottaskönyvhöz fűzött kommentár, ami hangsúlyozza, hogy „a halál utáni történések nem végzetszerűen játszódnak le, ugyanis a testileg elhunyt személy nem testi valója számára esetlegesen fennállhat a lehetőség olyan műveletekre, amelyek létének további alakulásában döntő jelentőségűek lehetnek.” Ám ahhoz, hogy ezeket egyáltalán meg lehessen kísérelni, „rendkívüli képességeket kell már az életben kialakítani”.