Aranykor

Bár a világunkba beoltott és mesterségesen fenntartott egyik fő irányulás a „jövő” iránti reményteljes vágyakozás, valamint minden „újnak” pusztán e sajátosságából adódó túlértékelése, mégis amikor valaki kissé lecsillapítja korunk nyugtalan zaklatottságát, a múlt felé fordulás – legyen szó csak a korábbi események felidézéséről – önmagában is az élmények valamiféle pozitív átértékelődésével jár együtt, s nem egyszer nosztalgiával vegyes örömérzet jelenik meg.

Tradíció és antitradíció

Szerkesztői válaszok egy olvasói levélre a rózsakeresztesség kapcsán

Tradíció és jelenkor

A Tradíciót és a Tradicionalitást mint kifejezést itt és mindenkor sajátos értelemben használjuk, olyan értelemben, amely egy ősi, primordiális szellemi tudást közvetít, egy olyan szellemi tudást, amely a létesült világ létbe lépésétől kezdve az Eredetről, a Kezdetről és a Kezdettelenről szól; ezt az időtlen tudást tartja fenn az időben, egy maradandó, romolhatatlan spiritualitás értelmében.

A metafizikai megvalósítás regularitása és lényege

A prodiniciáció, az iniciáció és a metafizikai megvalósítás vonatkozásában újból és újból felmerül a regularitás és az irregularitás kérdése, ezek egymáshoz való viszonya, a regularitás elengedhetetlensége vagy az irregularitás megengedhetősége.

Matgioi és a Taoizmus kapcsán

2000-ben a Camelot Kiadó megjelentette a huszadik századi tradicionális szerzők „előfutárának” tekinthető Matgioi (Albert de Pouvourville) egy tanulmányát, La Voie rationnelle című művének egyik fejezetét.