TARTALOM

Előszó (Huston Smith) / 7
Bevezetés
I. Fogalmi dimenziók
II. Az exoterizmus korlátjai
III. Az ezoterizmus transzcendenciája és egyetemessége
VI. A művészetben alkalmazott formákról
V. A vallási terjeszkedés határai
VI. A monoteizmus hármas arculata
VII. Kereszténység és iszlám
VIII. A keresztény vallás egyetemessége és partikuláris természete
IX. Embernek lenni annyi, mint tudni
Kiegészítő jegyzetek

A különböző vallások egysége külső szinten, tehát maguknak a formáknak a szintjén nem csak megvalósíthatatlan, de ezen a szinten akkor sem kellene megvalósítani, ha az lehetséges lenne. Ebben az esetben ugyanis a kinyilatkoztatott formák megfosztatnának elégséges okuktól.

Maga a tény, hogy ezek kinyilatkoztatások, mutatja, hogy az isteni Ige akaratából léteznek. Ha a „transzcendens egység” kifejezést használjuk, ezt úgy kell érteni, hogy a vallási formák egységét egy tisztán benső, szellemi úton kell megvalósítani minden partikuláris formával szembeni előítélet nélkül.

E formák közötti antagonizmus magát az egyetemes igazságot
éppen úgy nem érinti, mint ahogy a színek antagonizmusa sem érinti magának a színtelen fénynek a terjedését. Ahogy minden szín, mint a sötétség tagadása és a fény igenlése, arra nyújt lehetőséget, hogy felfedezzük a fénysugarat, ami láthatóvá teszi, és saját luminózus forrásáig kísérjük vissza, úgy minden forma,
minden szimbólum, minden vallás, minden dogma mint a tévedés tagadása és az igazság igenlése, azt a lehetőséget nyitja meg, hogy a  kinyilatkoztatás fénysugarát, ami nem más, mint az intellektus fénysugara, Isteni Forrásáig kövessük vissza.