Erdei Zoltán
Antispiritualitás és modern "ezotéria"
TARTALOMJEGYZÉK
bevezetés
I.
a gondolkozás
II.
koncentráció és meditáció
III.
a halál
VI.
általános kérdések az álspiritualitás területéről
V.
emberi primordialitás
VI.
tudati irányok és irányultságok jelentősége
VII.
a szellemi tanítások végső céljáról
VIII.
megjegyzések a modern „ezotéria” kapcsán
IX.
összefoglalás
utószó
Nagy örömmel teszek eleget a
Szerző számomra megtisztelő felkérésének, hogy én írjam meg első könyvének
előszavát.
Mindig
nagy öröm, ha egy szerző egy szerzőt köszönthet, aki hallgatója,
quasi-tanítványa és barátja, és aki
első könyvével lép barátai, az érdeklődők, a jó- és rosszakarók elé.
Az
ál- és ellenszellemi utakról, elúttalanodásokról nem lehet elégszer, eléggé
sok oldalról és eleget írni.
A
deviationologia – az ’eltévelyedéstan’
– a metaphysico-traditionalis stúdiumok
fontos területe, amelynek elmélyült és részletekre is kiterjedő művelése
nélkülözhetetlen – mégpedig közvetlenül – az elméleti–elvi
megalapozás és – közvetve – a szorosan vett megvalósítási praxis
tekintetében.
Erdei
Zoltán írása hozzájárul a deviationologia további megvilágításához és
folytonosan szükséges megelevenítéséhez, ugyanakkor a
metaphysico-traditionalis pneumatológia fontos kérdésköreit is továbbvivő
erővel érinti.
A
könyvnek összefoglaló jelentősége is van. Az utóbbi tizenöt évben számos
könyv foglalkozott a szellemi tévutakkal; magyarul is megjelentek ilyen kérdésekkel
foglalkozó írások, de konkrétan és egészében e témáról szóló mű
ebben az összeszedettségben eddig még nem íródott.
Erdei
Zoltán csatlakozott a metaphysico-traditionalis szerzőgárda magyarországi
„hadoszlopához”. Nyilvánvaló, hogy a metaphysico-traditionalis szerző–gondolkozók
nem különbözhetnek egymástól szélsőségesen, originalitásuk nem lehet
extremo originalitas. Erdei Zoltán valóban metafizikai–tradicionális szerző,
és pontosan annyira eredeti, amennyire egy szerzőnek adekvát módon és mértékben
eredetinek kell lennie.
Egyre
több a tévúton tévelygő ember, és egyre több a tévútra tévelyítő sötét
személyiség. Egyre szükségesebb a leleplezésük, lelepleződésük. Sokszor
azokról is kiderül, hogy nem teljesen immúnisak az eltévelyítő erők hatásával
szemben, akiket példaképnek szokás – akár részünkről is – tekinteni.
Ennek felismeréséhez azonban pontos pneumatológiai helyzetkép birtokában
kell lennünk, pontos pneumatológiai rálátás alapján.
Ma
már az is eltévelyedés és eltévelyítés, ha valaki nem a gondolkozás
megtisztítását és megelevenítő transzmutációját tekinti és javasolja a
tudati gyakorlatok kezdetének, hanem – mondjuk – a gondolkozás megszüntetését.
Nincs
veszélyesebb a hazug igazságoknál.
Hazug igazság, hogy a metafizikai felébredéshez a Felébredésen kívül
semmire nincs szükség. Hazug igazság, hogy a gondolkozás feletti szellemi állapot
a gondolkozás megszüntetése révén érhető és érendő el. Ezek voltaképpen
igazságok lennének, de úgy, ahogyan mindezek a modernista interpretációkban
megjelennek: gonoszul és aljasul hazug hülyeségek.
És ezek – itt – nem erős és durva szavak, mert ha tisztában vagyunk
azzal, hogy miről is beszélünk voltaképpen, akkor tudjuk, hogy a földi–emberi
nyelvek alkalmatlanok ahhoz a lefelé-minősítéshez, amilyet valóban megérdemelnek
a hazug igazságok.
Erdei
Zoltán könyve a hazug igazságok problémakörének a tisztázásához is
nagyszerűen és jelentősen hozzájárul.
Szeretetteljes
baráti nagyrabecsüléssel köszönöm a szerzőnek azt is, hogy megírta a könyvét,
azt is, hogy engem tisztelt meg felkérésével, az előszó megírását illetően.
Az olvasónak pedig – ugyancsak baráti szeretettel – azt kívánom, hogy
jelentsen e könyv olyan pozitív élményt, amilyet nekem jelentett.
Dr. László András
Megrendelés